«

»

nov 16

Az elnyelt vitalitás visszaszerzése

A diszharmonikus Plútó – Szaturnusz kapcsolatok egyik legfontosabb problémája a vitális impulzusok, az egyéni életerő elnyelődése. A blokkolt életenergia egy sor komoly tünetet okozhat: egészségügyi panaszokat, magatartászavarokat, kedélybetegségeket, teljesítménygátlást.Hasonló problémák merülnek fel erőpróbáló Nap – Szaturnusz, Mars – Szaturnusz kölcsönhatások esetén

 

A Plútó (Mars, Skorpió, Kos) vitalitása, asszertivitása folytán nehezen viseli az életszerűtlenséget.  (Alkattól függően változik a toleranciaküszöb is. A Marsnak és a Kosnak hamarabb szakad el a cérnája, mint a Plútónak és a Skorpiónak. Utóbbiak, ha valamilyen „küldetés” úgy kívánja, a hosszú menetelésre is be vannak rendezkedve.) Egyébként azonban amilyen gyorsan csak lehet konkrét megoldást akar találni a probléma orvoslására, nem éri be azzal, hogy kibeszéli, elesztétizálja vagy más absztrakt tartományokba emeli, hanem igen gyakorlatiasan és hatékonyan látna hozzá megoldásához.

 

Kedvezőtlen Szaturnusz hatásra  ezek a vitális impulzusok még tudatosulásuk előtt elnyelődnek, elfojtódnak- és ez krízishelyzetben egyfajta tehetetlenséget eredményez. Ezekben az életszakaszokban, a bennünk munkáló feszültséget enyhítendő hajlamosak lehetünk a szokásosnál is többet majszolgatni, dohányozni, inni valamit. Az alkoholfogyasztás azonban, még társaságban elfogadott, ártalmatlan mennyiségben is nagy károkat okozhat ilyenkor, ugyanis képes lecsiszolni a jéghegy vízből kiálló csúcsát.

 

Hasonló dolog játszódik le a nem megfelelő élelmiszerek fogyasztásakor, ill. azoknál az étkezési zavaroknál, amikor stresszoldásként, bánatunkban, stb. majszolunk, nem pedig azért, mert valóban éhesek lennénk. Látszólag oldódik a feszültség, de a reflexek is eltompulnak, “eltömődünk” és a Plútó (Skorpió, Mars, Kos) karakter egyik legszerencsésebb vonása, a  spontán, zsigeri, „meggondolatlan” reakciók sem állnak többé rendelkezésre, amelyek, anélkül hogy a tudat, a racionális logika tisztában lenne működési mechanizmusukkal, már röpítenek is a megoldás irányába.

 

Az alkohol vagy a nikotin azonban egyben idegméreg is, a toleranciát már  biokémiai szinten is növeli, így egyre nagyobb dózisú tarthatatlansághoz alkalmazkodunk. Eközben a felszín alatti feszültség egyre növekszik, és hol indokolatlan dühkitörésekben, hol totális depresszióban, semminek nincs értelme- kommentárokban, önbecsmérlésben, öngyilkos gondolatokban nyilvánul meg, ill. valamiféle körülírhatatlan, nehezen értelmezehtő zaklatottságban, elégedetlenségben.

 

Utóbbi okozhat egy fajta általános nyugtalanságot, alvásszavarokat, rémálmokat- vagy az álmok teljes hiányát mikor mégis, valahogy összetörten, kimerülten ébredünk. Felmerülhetnek megmagyarázhatatlan indulatok, „üldözési mániák”, hiszen érzezzük a zavart- de nem tudjuk megnevezni, sem ösztönösen, célirányosan, jól időzítve reagálni rá.)

 

 

 

Duguláselhárítás lépésről – lépésre

 

 

Pszichénknek csak elenyészően kis tartományát képviseli tudatos énünk, az az entitás, amivel nap mint nap azonosítjuk magunkat, szándékainkat, motivációinkat. Életünket, sorsunkat azonban tudatos belátásunknál sokkal inkább befolyásolják tudattalan tartományaink. Ezek közvetlen formában általában hozzáférhetetlenek nappali, racionális tudatunk számára, ezért hajlamosak vagyunk úgy cselekedni, mintha nem is léteznének.

 

Nincs is semmi gond addig, amíg spontánul abba az irányba tartunk, amerre tudattalan lelki folyamataink, a biológiai léthez, a növényekével, állatokéval közös vegetatív szférához kötődő ösztönbázisunk. Problémák akkor keletkeznek, amikor ilyen vagy olyan megfontolásból ( ezek általában gazdasági, kulturális, haszonelvű, urambocsá’ kényelmi szempontok, társadalmi megfontolások) tudatos személyiségünk letér erről a vágányról és egy pillanatnyi érdekei szempontjából hasznosabbnak, kényelmesebbnek ítélt ösvényen kezd el haladni.

 

Elavult stratégiák – tisztes távolban önmagunktól

 

Az effajta kitérők, bármilyen racionálisnak, jól átgondoltnak, érdekeinket szolgálónak, kézenfekvőnek tűnnek is első látásra, hosszú távon vitális tartalékaink kimerüléséhez vezetnek. Ennek konkrét tünetei: egyre fogy lendületünk, elveszítjük érdeklődésünket, életterünk beszűkül, úgy érezzük, valami hiányzik, de nem tudjuk megmondani mi az, megbetegszünk. Minél hosszabb ideje tart a letérés, annál nagyobb problémáink támadnak, rendszerint a számunkra legtöbbet jelentő életterületeken, aztán, valami hirtelen  esemény teljesen lehetetlenné teszi, hogy továbbra is kitartsunk a régi, jól bevált, egykor valamilyen fejlődést szolgáló, mára azonban inkább csak bejáratott mint valóságosan előrevivő ösvényen)

 

A folyamat részben „önhibánkon kívül” zajlik. Az elmúlt években hasznos célt szolgáló, ezért rögzült beidegződések, rutinok eredménye, másfelől ésszerű biztosnág igényünkké. Mivel tudattalan tartományokról van szó, nincs is rálátásunk megszokott eszközökkel, hiszen a tudattalan olyan formákban fejezi ki magát, amelyek racionális tudatunk szempontjából értelmezhetetlen haszontalanságok első pillantásra.

 

A szimbólumok nyelvén

 

A  tudattalan tartomány leghétköznapibb módon álmokban, hangulatokban, érzelmekben, vagy testi tünetekben, betegségekben, rokon-és ellenszenvekben, valamihez való vonzódásokban és más tárgyak eltaszításában fejezi ki magát. Nyelve nem racionális, verbális, hanem képszerű, leginkább a mesékéhez, mítoszokéhoz vagy ezek képi megjelenítéséhez, ikonográfiájához hasonló, szimbolikus nyelv. Elmondhatjuk tehát, hogy belső tartományaink, ösztönszféránk szimbólumok által kommunikálnak velünk.

 

Ezek a szimbólumok lehetnek egyéniek, tehát az adott egyén csak rá jellemző ösztönstruktúrájára jellemzőek, és kollektívek- azaz az egész emberi faj ösztönstruktúrájára jellemzők. Ösztönimpulzusaink, a bennünket irányító erők,  ugyanis  olyan képek formájában jelennek meg tudatunk számára, amelyek intenzív érzelmeket váltanak ki. Létezésüket közvetlenül nem tapasztaljuk, mint ahogy pl. az eletromos áramot sem látjuk, csak a fényt, amikor felkapcsoljuk a villanyt, ill.érzékelhetjük még az általa kiváltott hőt is.

 

Gyógyító képek

 

Már az is gyógyító lehet önmagában, ha engedjük őket ilyen, képi formában felszinre kerülni. Ha azonban értelmezni is tudjuk jelképrendszerüket, képi nyelvüket sikerül leforditani hétköznapi realitásunkéra, egyfajta párbeszéd kezdődhet el a tudat és az eddig hozzáférhetetlen, tudattalan rétegek között. Ily módon előbb –utóbb sikerül megérteni, megérezni, milyen változtatásokat követel tőlünk sorsunk, miféle új irányba kell elindulnunk és megfelelő belső energiák szabadulnak fel megvalósításukhoz. Fokozatosan eltűnik az blokk ami eddig megmagyarázhatatlan módon, „átokszerűen”fékezte lendületünket, visszanyerjük életerőnket, cselekvőképességünket.

 

A szimbólumokkal való munka révén a tudatról levált, és a maguk kifürkészhetetlen, önálló életét élő tudattalan tartományokat sikerül újra összekapcsolni, és ez a külvilágban is érzékelhető pozitív változásokat eredményez.

 

Személyiségtől függő, milyen könnyen, gyakran kerül sor a tudatos álláspont és a tudattalan rétegek eltávolódására.  (A horoszkópban többek között a Nap – Hold kapcsolatok adnak erről felvilágosítást, ahol a Nap a tudatos, racionális, a Hold a zsigeri, a tudattalan, irracionális tartományokat jelképezi. Nap – Hold kvadrát,  szembenállás, együttállás esetén szembeszökő a disszonancia, a meglévő kiegyensúlyozatlan hatásokon pedig tovább rontanak a jelenlegi Plútó – Szaturnusz, Uránusz kölcsönhatások.) Azok az emberek,akiknek személyisége viszonylag kompatibilis, egymással könnyen összehangolható elemekből tevődik össze ( pl. Nap – Hold harmonikus, energizáló fényszögei), viszonylag ritkán és kevésbé intenzíven szenvednek ilyen problémáktól, ahogy a jelen időszak megpróbáltatásait is könnyebben vészelik át.

 

Problémás kreatívok

 

Akiknek azonban a személyisége ellentétes, egymással nehezen összeegyeztethető komponensekből áll, egyébként is sokkal gyakrabban kerülnek szélsőséges sorshelyzetekbe. Az ilyen életutak általában a külvilágban sem zökkenőmentesek, tele vannak súrlódásokkal, összeütközésekkel, akadályozott haladással és egyéni, újszerű megoldásokkal. Ez az ún. kreatív típus nem holmi művészi allűrből válik azzá. Számára, egészséges , kiegyensúlyozott lelki működéséhez ugyanis elengedhetetlen, hogy újra meg újra kifejezze , megjelenítse szimbólumait a külvilágban. Ily módon hangolja össze ösztönösen, egészséges módon az ellentétes személyiségrészeket, fabrikál egy járható, harmadik utat azokban az esetekben is, amikor látszólag csak két, egyformán rossz alternatíva kínálkozik.

 

Ezek a valamilyen művészi tevékenység révén létrehozott, megjelenített szimbólumok ragasztóanyag módjára tartják össze az egymással olykor homlokegyenest ellentétes irányultságú, dinamikájú,  teljesen eltérő igényeket támasztó személyiségelemeket. Félig tudatos, félig spontán folyamatról van szó, de amig időt, figyelmet fordítanak rá, az egészséges egyensúly is fenntartható- bár feszültségekkel így is számolni kell.

 

Nem feltétlenül zseniális művészi-előadói képességekről van itt szó. Nem kell az illetőnek feltétlenül művészi karriert befutnia, lehet, csak hobbi szinten, lelki egyensúlya megtartásához szükséges módon műveli. Felmérhetetlen károk, személyiségkárosodás következik be azonban olyankor, amikor az effajta kreatív önkifejezés valamilyen okból leblokkolódik. Ez történhet hasznossági megfontolásokból, más esetben idő nem marad rá, vmilyen családi esemény, betegség, stb. miatt. (A Nap – Szaturnusz, Szaturnusz – Vénusz, szaturnusz – Mars, Nap – Plútó erőpróbáló aspektusai akárcsak a részletesen bemutatott Szaturnusz – Plútó kvadrát jelezhet ilyen problémát. Ha a születési képletben, radixban fordul elő, végigkíséri az egyén életét, ha csak tranzithatásként, átmeneti zavarként kezelendő).

 

A baj csak az, hogy ilyenkor teljesen megszakad a tudat és az emlitett tudattalan tartományok , ösztönrétegek közötti kapcsolat, leomlik az összekötő híd. Az eredmény: a jobb kéz immár semennyire sem fogja tudni, mit csinál a bal, személyiségünk torzul, nem fejlődik szimmetrikusan hanem valahogy féloldalas lesz, a fejlődésükben lemaradt, lelassult részek pedig a későbbiek folyamán rengeteg problémát okoznak. Irracionális hangulatokat, önromboló kapcsolatokat, feszültséget, hangulati hullámzást, súlyosabb esetben szenvedélybetegséget, válságokat .

 

Legyünk újra képben

 

Nagyon fontos tehát újra építeni a hidat az említett személyiségrészek és a tudat között. Ennek egyik legkézenfekvőbb módja ha mindenféle művészi ambíció, elvárás nélkül  rajzolni kezdünk. Fontos lenne, bármennyire elfoglaltak vagyunk is, időt szakítani rá, mert ily módon a korábban elfojtott személyiségterületek is „szólásszabadságot” kaphatnának és a maguk szimbolikus nyelvén elmondanák, mi a baj, egész konkrétan milyen jellegű, más változtatásokat igényelnek.

 

A belső tartományok megközelítésének másik, könnyen hozzáférhető módja az álmokkal való foglalkozás (rendszeres álomnapló vezetése akár éveken át, szimbolikájuk megértése, bizonyos, erőteljes, jótékony hatású álomképek lerajzolása) lenne., ill. a két módszer egymással kombinálása. Akármelyiket választjuk is, az a fontos tehát, hogy a tudat újra képes üzeneteket kapjon a tudattalan rétegekből, hogy  a szó szoros értelmében képünk legyen a dologról, képben legyünk arról ami a színfalak mögött, nappali látóterén kívül zajlik, legyen jövőképünk és hogy képesek legyünk beavatkozni is ahelyett hogy puszta szemlélők és elszenvedők lennénk.

 

A módszer egyik legnagyobb előnye, hogy szinte automatikusan , különösebb erőfeszítések, akarás nélkül szűntet meg más, kevésbé egészséges feszültségoldási módokat, pl. az ivást- és indít el spontán gyógyulási, probléma megoldási  folyamatokat. Munka közben olyan meglátások, ötletek támadnak, melyek korábban eszünkbe sem jutottak volna, és a kínzó, látszólag teljesen kezelhetetlen élethelyzetek vagy spontánul enyhülnek, vagy mi tudunk beavatkozni az eddigieknél sokkal újszerűbben, hatékonyabban, esetleg teherbíró képességünk nő, jobban tudjuk kezelni a nyomást, stresszt,ha semmiképp sem változtathatunk rajtuk.

 

Kiss Kati

www.astroconsult.hu

2009, Dívány